1. A Balaton történeti korú vízszint-alakulásának és környezettörténeti változásainak vizsgálata. (PhD téma)
A 19. századi vízszintszabályozásokat megelőzően a Balaton vízállása számos időszakban meghaladta a mai mesterségesen tartott vízszintet. Az ember alkotta műtárgyak hiányában a déli partvonalat kísérő mocsarad völgyek (un. berkek) a tó természetes öblei voltak, amelyeknek vízborítását vagy elmocsarasodottságának mértékét a mindenkori vízállás határozta meg. A magasabb vízállások során jelentősen megváltozott a Balaton partvonala, a tó formája, ezzel jelentős befolyást gyakorolva a különböző időszakok népességének megtelepedési viszonyaira a tó partja mentén. Az M7 autópálya nyomvonalának megelőző feltárásai kitűnő lehetőséget biztosítanak a berkek között húzódó löszhátak és Balaton természetes öbleinek határán egykor élt közösségek és a tó kapcsolatának vizsgálatára.
Az M7 autópálya tervezett nyomvonalába eső balatonlellei pihenőhely területén, a 2002. év folyamán egy római kori bennszülött telep objektumait tártuk fel. A lelőhelyen, a telep szerkezetét meghatározó, egymásra merőleges észak-déli és kelet-nyugati árokrendszereket, számos félig földbemélyített gödörházat, nagyméretű kutakat és cölöpszerkezetes épületek nyomait figyeltük meg. A lelőhely objektumaiból előkerült késő vaskori, valamint jellegzetes II-III. századi és késő római leletanyag arról tanúskodik, hogy a terület a római hódítást megelőző időszakban és a Dunántúl római uralom alatti évszázadaiban folyamatosan lakott volt. A terület a kelta kort megelőző időszakban is alkalmas volt emberi megtelepedésre, ugyanis a lelőhelyen elszórtan más, különböző őskori (neolit, középső rézkori, kora és késő bronzkori) leletanyagot tartalmazó gödröket is feltártunk.
A lelőhely feltárására, amely a balatonszemesi csomópontot a 7-es országúttal összekötő új út nyomvonalában helyezkedik el, a csomópont ásatási munkálatainak kiegészítése kapcsán került sor 2003. áprilisától, az év júliusáig. A területen a legkorábbi időszakra keltezhető régészeti időszak, a Dunántúli Vonaldíszes kultúra köthető, amelynek leletanyaga csupán két gödörből került elő, a felület DNy-i részén. Néhány elszórtan elhelyezkedő gödörből a késő rézkori Badeni kultúra edényei és kerámia töredékei láttak napvilágot. Mindössze egyetlen olyan beásást észleltünk, amelyből a Kisapostagi kultúra kerámiája került elő, amely a kora bronzkori megtelepedés jelzi a területen. Az objektumok nagy százaléka, két markáns régészeti időszakhoz köthető. A felület teljes területén tártunk fel a középső bronzkor és a késő bronzkor átmeneti időszakhoz tartozó objektumokat. A legnagyobb mennyiségben a Halomsíros kultúra leletanyaga került elő a beásásokból, néhány gödörből pedig az urnamezős kultúra kerámia anyagát bontottuk ki. A felületet közepe táján egy É-D-i irányú árok figyelhető meg. Ettől nyugatra számos félig földbemélyített házat, tároló vermet és hulladék gödröt tártunk fel, amelyekből késő vaskori és a Kr.u. 2-3. századra keltezhető, római kori leletanyag is előkerült. A házaktól délre öt kemencét találtunk, köztük egy edényégető kemencét, amelynek beszakadt, átlyuggatott agyagrostélya is megmaradt. Az ároktól keletre, mindössze egyetlen olyan beásást észleltünk, amelyben kelta, vagy római kori leletanyag volt, mindez arra utal, hogy ezen a részen egy római kori bennszülött telep keleti szélét tártuk fel. A telep folytatása éppúgy, mint az őskori kultúrák objektumai jól megfigyelhetőek voltak a csomópont 1999-2000. évi feltárása és a felhajtóágak építés közbeni leletmentései során is.
A lelőhely a Balatonkeresztúrt, Balatonújlakkal összekötő műúttól nyugatra, egy nyugati irányba emelkedő domboldalon húzódik az M/7 autópálya leendő nyomvonalában. A terület szondázó ásatására 2003. július-augusztusában került sor, amelynek során a lejtő középső harmadában, két nagyobb csoportban elhelyezkedő, egymást vágó objektumból a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra kerámia töredékei kerültek elő. A gödörcsoportok között, kis számú, elszórtan elhelyezkedő beásásból a kora bronzkor későbbi szakaszához tartozó Kisapostagi kultúra leletanyagát bontottuk ki. Néhány alkalmi tűzrakóhely kivételével kizárólag tároló és hulladékgödröket tártunk fel, gazdasági funkciójú illetve lakóobjektumokat nem észleltünk. Régészeti objektumokat a domb tetején nem találtunk, minden jel szerint a kora bronzkori telep súlypontja a nyomvonalon kívülre, északnyugati irányba esik.
A munkát a területen 2003. augusztusában kezdtük meg az M/7 autópálya megelőző feltárási munkálatainak keretében. A lelőhely Tikos település határában, mezőgazdasági művelés alatt álló, részben fűvel és cserjével benőtt, nyugati irányba enyhén emelkedő dombon fekszik. A feltárt területen két régészeti korszakot azonosítottunk. Az objektumok túlnyomó többségéből a késő bronzkori Urnamezős kultúra leletanyaga került elő. A késő bronzkori objektumok a területen általában tároló és hulladékgödrök, ezeken kívül számos cölöplyuk is előkerült, amelyek között egyetlen esetben figyelhettünk meg épületszerkezetre utaló összefüggést. Feltártunk továbbá két kutat, amelyekben ácsolt szerkezetet nem találtunk, csupán az egyik betöltéséből előkerült korhadt famaradványok jelezték a szerkezet valamikori meglétét. A felület északkeleti részén egy nagy méretű, számos egymást vágó beásásból álló gödörkomplexumot találtunk. A felület déli harmadában egy római kori telep néhány objektumát tártuk fel. A korszak tároló- és hulladékgödrein kívül, mindössze egyetlen kelet-nyugati tájolású, félig földbemélyített házat bontottunk ki. A telep szerkezetének rekonstruálására egyelőre — gazdasági jellegű objektumok, határoló árkok és több lakóobjektum hiányában — nincsen lehetőség, azonban a kibontott objektumok gazdag leletanyaga alapján nagyobb római kori települést feltételezhetünk, amelynek többi része a feltárás további munkálatai során remélhetőleg felszínre kerül.
A feltárásra a 67-es számú főközlekedési út nyomvonal-korrekciójának keretében, az év májusa és augusztusa között került sor. A lelőhely az M7 autópálya új, balatonszemesi csomópontjától délre helyezkedik el. A területről ismert volt, egy a 20. század közepéig használt homokbánya, amelynek kitermelési munkálatai egy késő római temetőt pusztítottak el. A bánya és az esetlegesen érintetlenül hagyott régészeti lelőhely pontos lokalizálása a feltárási folyamat része volt. Az egykori bányagödör északi lejtőjén népvándorláskori – késő avar – telep árkait és gödreit bontottuk ki, míg a bányától délre egy középső és késő rézkori, valamint egy kora bronzkori telep nyomvonalba eső részét tártuk fel.
A településtől délre elhelyezkedő, egykor mocsaras, náddal benőtt területen lévő lelőhely feltárását az abonyi téglagyár agyagbányájának kitermelési munkálatai tették indokolttá. A 2004-ben kezdődő régészeti munkálatok során egy, a késő rézkor elejére keltezhető (protobolerázi) telep jelenségei kerültek elő. A jellegzetes telepobjektumok – tároló és hulladékgödrök, anyagnyerő gödrök - mellett a terület északi szélén kilenc, nagyméretű, számos emberi csontvázat tartalmazó gödröt tártunk fel.
8. Az M6 autópálya építésközbeni feltárása, Dunaföldvár-Bibicalja (RM-09)
Az M6 autópálya építése közben végzett humuszolási munkálatok során vált ismerté a lelőhely. A feltárt Árpád-kori településrészlet egy északnyugat-délkeleti irányú homokhát gerincén húzódott Dunaföldvártól keleti irányban, a mai Duna medertől légvonalban 5 km távolságra. Az objektumok típusa (tárolóvermek, határoló árkok, egy kút és egy cölöpszerkezetes építmény) alapján, valószínűsíthetően a területen egy Árpádkori falu gazdasági funkciójú része kerülhetett elő. A gödrökből, tárolóvermekből viszonylag nagy számban kerültek elő részleges illetve csonkolt emberi maradványok. Az egyik verem oldalában pedig, egy a föld alá vájt üregből két felnőtt és két gyermek csontváza került elő. A gyermekek koponyája mellett “S-végű” hajkarikát a felnőttek mellett pedig fejszét, vaskést és sarlókat találtunk. Mindezek a jelek arra utalnak, hogy a települést elpusztították. A gödrökből előkerült viszonylag kisszámú leletanyag egyértelműen a 13. századra keltezi a települést. Az egyik beásásból előkerült jellegzetes buzogány, az emberi maradványok, az előkerült leletanyag kora és a területről ismert Árpád kori adatok alapján feltételezhető, hogy a feltárt település a tatárjárás során pusztulhatott el.
Bibliográfia
Serlegi G. – Marton T.: Balatonlelle, Kenderföld. Régészeti Kutatások Magyarországon 2002. 175-176. Serlegi G.: Balatonszemes, Egyenes-dűlő. Régészeti Kutatások Magyarországon 2003, 158-159. Serlegi G.: Balatonkeresztúr, Kis-erdei-dűlő.. Régészeti Kutatások Magyarországon 2003, 158-159. Serlegi G.: Tikos, Homokgödrök. Régészeti Kutatások Magyarországon 2003, 301-302. Serlegi G.: Balatonlelle, Rádi-domb. Régészeti Kutatások Magyarországon 2005, 179. Marton T.-Serlegi G.: Balatonlelle-Kenderföld. In: Honti et. al.: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002-2003). Előzetes jelentés III. SMK 16 (2004) 15-18. Serlegi G.: Balatonszemes-Egyenes-dűlő. In: Honti et. al.: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002-2003). Előzetes jelentés III. SMK 16 (2004) 29-31. Serlegi G.: Balatonkeresztúr-Kis-erdei-dűlő. Honti et. al.: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002-2003). Előzetes jelentés III. SMK 16 (2004) 9-10. Serlegi G.: Tikos-Homokgödrök. Honti et. al.: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002-2003). Előzetes jelentés III. SMK 16 (2004) 45. Serlegi G.: Late Roman period casket mount from Balatonlelle. ActaArch Hung 56 (2005), 487-498. Serlegi G.: Évszak-ábrázolással díszített ládikaveret Balatonlelléről. Limes 2006/1, 49-61. Serlegi G.: Tikos-Homokgödrök. In: Honti et. al.: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004-2005). Előzetes jelentés IV. SMK 17 (2006) 16-18. Serlegi G.: Balatonlelle-Rádi domb. In: Honti et. al.: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004-2005). Előzetes jelentés IV. SMK 17 (2006) 49. Marton T.-Serlegi G: Balatonlelle-Kenderföld. In: Belényesy K.–Honti Sz.–Kiss V. (szerk.): Gördülő idő – régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között. SMMI-MTA RI. 2007, 139-146. Serlegi G: Késő római ládikaveret Balatonlelléről. In: Belényesy K.–Honti Sz.–Kiss V. (szerk.): Gördülő idő – régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között. SMMI-MTA RI. 2007, 147-148. Serlegi G.: A balatonkeresztúri vízmérce”. Környezetrégészeti információk a Balaton déli partjának római kori történetéhez. In: Bíró Sz. (szerk.): FiRKák I. Fiatal Római Koros Kutatók I. Konferenciakötete. Xántus János Múzeum, Győr 2006. március 8-10. Győr 2007, 297-317. Fábián Sz.-Serlegi G.: Egy telep hét élete – ember és táj kapcsolata Balatonkeresztúr-Réti-dűlő lelőhelyen. In: Balogh M. (szerk.): Diszciplínák határain innen és túl. Budapest 2007, 273-284. Fábián Sz.–Serlegi G.: Abony, Turjányos-dűlő, 1. agyagbánya Régészeti Kutatások Magyarországon 2006, 149. Fábián Sz. – Serlegi G.: Abony, Turjányos-dűlő, 1. agyagbánya. in: Régészeti Kutatások Magyarországon – Archaeological Investigations in Hungary 2007, 157. Fábián Szilvia – Marton Tibor – Serlegi Gábor: Késő rézkori település Abonyból (Turjányos dűlő). In: Gyöngyössy Márton (szerk.): Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásai Pest megyében. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Szentendre 2008, 24-25. Fábián Sz. - Serlegi G.: Abony, Turjányos-dűlő, 1. agyagbánya. in: Régészeti Kutatások Magyarországon – Archaeological Investigations in Hungary 2008, 141-142. Szilvia Fábián – Gábor Serlegi: Settlement and environment in the Late Copper Age along the southern shore of Lake Balaton in Hungary. Regional Analyses of Spatial and Social Dynamics (ed:Tina Thurston - Roderick B. Salisbury). Cambridge Scholars Publishing. Cambridge 2009, 199-231.
LETÖLTÉS Serlegi G: The Waterlogged Century. in: Ex officina… Studia in honorem Dénes Gabler (ed: Sz. Bíró). Győr, 2009, 501-514. Serlegi G.: Dunaföldvár, Bibic-alja. in: Régészeti Kutatások Magyarországon – Archaeological Investigations in Hungary 2009, 193-194. Mészáros O. – Serlegi G.: Környezeti változások hatása a középkori településviszonyokra a Dunántúlon Archaeologiai Értesítő 136 (2011) 215-235. Mészáros, O. – Serlegi, G.: The impact of environmental change on Medieval settlement structure in Transdanubia. Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae 62 (2011) 199-219.
LETÖLTÉS Schöll-Barna, G. – Demény, A. – Serlegi, G. – Fábián, Sz. – Sümegi, P. – Fórizs, I. – Bajnóczy, B.: Climatic varibiality int he Late Copper Age: stable isotope fluctuation of prehistoric Union pictorum (Unionidae) shells from Lake Balaton (Hungary) Journal of Paleolimnology (2012) 47:87-100.
