Magyar
tudományos
akadémia
Bölcsészettudományi kutatóközpont
Régészeti Intézet

„...A második világháború után a régészeti kutatás a korábbi intézményi keretek között az egyetemi tanszékeken, a Magyar Nemzeti Múzeumban, és a megyei és városi múzeumokban indult újra. Az újjáépítés során szükségessé vált műemlék-helyreállítások addig nem ismert volumenű régészeti előkészítő munkát igényeltek. A régészetre háruló feladat az 1950-es években a nagy ipari beruházások, vízszabályozások, a meginduló nagyüzemi földművelés következtében csak tovább nőtt.

...A régészeti kutatás teljes dezintegrálódásának előrevetülő árnyékában az 1950-es évek közepére megfogalmazódott "a gyakorlat, a régészeti feltárások, az anyaggyűjtések és az elmélet egységének" igénye. Ennek az igénynek csak olyan intézmény felelhetett meg, ahol a munkatársak, megfelelő infrastruktúra segítségével, minden energiájukat a kutatásnak szentelhetik: vagyis egy kutatóintézet, s nem pedig egy oktatási intézmény vagy egy múzeum, s e ponton a régészet belső szakmai érdekei egybeestek a kor tudománypolitikájának főáramlatával, a kutatás központosítását és központosított ellenőrzését biztosító akadémiai intézethálózat kialakításával.

...1955 januárjában a MTA II. Osztálya határozati tervezetet készített egy akadémiai régészeti intézet felállításáról, melynek feladata "1. Magyarország régészeti kutatómunkájának korszerű színvonalra emelése egy komplex összetételű régészeti [értsd: természettudományos] laboratórium segítségével; 2. a régészet legfontosabb kérdéseinek megoldásához szükséges ásatások végzése, azok feldolgozása és átfogó régészeti munkák elkészítése az intézetben dolgozó kutatókon kívül az ország valamennyi számba jöhető, megfelelő felkészültségű régészkutatójának bevonásával; 3. az országban folyó ásatások és régészeti leletek nyilvántartása".

1958 július 1-én kelt 13/1958. MTA (A.K. 15-16.) sz. elnöki utasítás csak Régészeti Kutató Csoport létesítését rendelhette el, melynek igazgatója és 9 munkatársa közül többen még évekig félállásban működtek. Az utasítás a Kutató Csoport feladataként a következőket jelölte meg: "a/ módszertanilag példamutató kutatások végzése a modern technikai eljárások fokozatos bevezetése útján és a feltárt leleteknek a történelmi materializmus módszerével való feldolgozása; b/ a magyar régészeti kutatás országos méretekben való koordinálásának és irányításának fokozatos megszervezése; c/ a Régészeti Intézet létesítésének előkészítése”.

Az intézet történetét Török László készítette el, az idézett részletek az ő művéből származnak, ami az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható:

Török László: A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének története (1958–1999)

A Kutatócsoportból Intézetté alakításakor, 1968. december 31-én állományban lévő tudományos munkatársak:

Gerevich László igazgató, Castiglione László igazgatóhelyettes, Bakay Kornél, Barkóczi László, Bognár-Kutzián Ida, Duma György, Erdélyi István, Gabler Dénes, Holl Imre, Kalicz Nándor, Kiszely István, Patek Erzsébet, Párducz Mihály, Salamon Ágnes, Szimonova Eugenia, Torma István, Török László, független kutatóként Fettich Nándor, Lengyel Imre, Nagy László és Papp László. 

© 2015 | Magyar Tudományos Akadémia